Tervezési alapgondolat – körforgás, áramlás, folytonosság
A magyar természettudományi múzeum debreceni háttérintézményének terve mély ökológiai
Vízióra épül. Nem pusztán egy logisztikai funkciót ellátó épületet tervezünk, hanem a
Folytonosság építészeti megtestesítőjét, a tudás áramlásának csomópontját. Egy háttérvilágot,
Ahol a múzeum szíve dobog.
Elvesztett, visszavágyott tájkép
Az építési terület nemrég még mezőgazdasági művelésű, elszántott kultúrtáj volt. Mi viszont
Szeretnénk visszahozni azt a háborítatlan természetességet, ami a környező ősi gyepeken
Legeltető, a sziki tölgyesekben, mocsaras-lápos vidéken vadászó-halászó elődeinket körülvette.
Célunk, hogy a 12 milliós gyűjtemény raktározását, kategorizálását és kutatását szolgáló
Intézmény tükrözze a jövőre való nyitottságot, de ne ipari, hanem kultúrtáj-formáló jelleggel
Illeszkedjen Debrecen most kialakuló innovációs központjának környezetébe.
Visszanyúlunk a terület ősi morfológiájához
A hajdú-hátság, amely első pillantásra asztallap-simaságúnak tűnik, valójában lágyan hullámzó
Földfelszín. A pár méteres szintkülönbség, a lassú, szinte észrevétlen mozdulás egyfajta
Hosszan elnyúló mikrodomborzatot hoz létre. Ezek a finom lankák és ívek adták az alapját a
Vidék ősi, mozaikos tájképének és ezen alapul a mi tervünk is, melyben a felszíni formákat
Beemeljük az építészeti formába.
Földbe bújó, földből kiemelkedő, a földdel összefüggésben élő rendszert alkotunk, ahol – mint
Két összekulcsolt kéz ujjai – úgy folyik egybe, fonódik össze, nő egymásba az épület és a táj.
Kapcsolatot építünk és nem éles határokat húzunk
Az épületet nem a tájra helyezzük, hanem a tájból növesztjük ki. Négy hosszú, robusztus
Épületszárny emelkedik ki fésűszerűen egy mesterségesen épített zöld dombból, a természet
Pedig visszanő, bebújik közéjük. Az ide tervezett növényzet a homokpusztagyepeket imitálja. A
Tájépítészeti koncepció nem a természetes növénytakaró visszatelepítésére törekszik, de
Biodiverz, alacsony fenntartási igényű növényegyüttesek kiültetésével felidézi annak megjelenését.
Ellenpontok harmóniában
A fésűfogakat – a tárgyakat őrző világot – határozott, szögletes, védelmező, biztonságot
Sugárzó tömegek jellemzik. Föléjük emelkedik az utca mentén őket összefogó hosszanti épület,
Mely nagy párkánnyal, nagy tetővel fogadja maga alá a 160 alkalmazott és a látogatók által
Használt tereket. Míg a lapos, földbe bújó épületszárnyaknál a dobozok tiszta, funkcionális
Geometriája működik, az épület város felé néző oldalán megjelenik az emberi lépték, a lélek
Geometriája: itt a táj finom ívei köszönnek vissza, a homlokzati felületeken pedig jól
Felismerhető természeti alakzatok jelennek meg. Nagy ablakok, teljes üvegfalak gondoskodnak
Róla, hogy természetes fényben fürödjenek az irodák, laborok, látványterek, a látogatható
Területek és a konferenciatermek – hogy beköszönhessen rajtuk a természet.
Vissza a földhöz, a vízhez, az ősi növényzethez
Számolunk a hajdúhát alatt húzódó, állandó hőmérsékletű mélység és a föld nagy tömegének
Tehetetlensége által kínált jótékony szigetelő hatással. A raktárak, laborok optimális stabil
Hőmérsékletét és páratartalmát geotermikus hűtési és fűtési rendszer biztosítja. A vízellátó
Rendszer esővízgyűjtő és újrahasznosító megoldásokat alkalmaz, bekapcsolva az épületet a
Természetes vízkörforgásba, tisztelegve a terület egykori vizes, lápos élőhelyei előtt.
Ökoton koncepciónk
Kapcsolódunk a big által tervezett nagyerdei főépület ökoton szemléletéhez: ami ott szalagszerűen kereszteződik és fölfelé dombosodik, az nálunk a fésűfogak párhuzamos formáját
Követve ágyazódik a földbe. Az épület térbeli ökotonként a természetet és az ember használta
Tereket kapcsolja össze, időbeli ökotonként egy geológiai réteget testesít meg, ahová
Visszatérünk a múlt emlékeiért, a tudás ökotonjaként pedig az anyag (a gyűjtemény) és az emberi
Intellektus (a kutatás) találkozási pontjává válik.
Láthatatlan háttérerő
Míg a reprezentatív múzeumépület a tudomány és a közösség találkozási pontja, a jelen terv a
Kutatás, az archiválás és a logisztika centruma. Központi ellátó szervként, a múzeum szíveként
Biztosítja, hogy a tudományos munka és az információ -és állományáramlás megszakítás nélkül,
Biztonságos körforgásban folyhasson.
Helyi földből, a helyiek szellemiségét ismerve építkezünk. Tervünk nem átültethető máshová, nem
Valósítható meg bárhol, mert a hajdúhát hullámzásából, az itteni táj emlékezetéből, a lokális
Identitásból született. A debreceniek hivalkodást kerülő alázatából. Nem kiabál, hanem beszél.
Halkan, egyszerűen, őszintén, érthetően – ahogy a helybéli emberek.
A talajba süllyesztett tárolókkal és a fák lombjaira tekintő laborokkal összeköti az
Erdőspuszta letűnt korát a 21. Század innovatív jövőjével. A folytonosságnak ez az emberléptékű,
Visszafogott, lokálpatrióta felmutatása a mi építészeti válaszunk Debrecen, a tudomány és a
Természettudományi múzeum jövőképére.
